Az első egyházközségi táborunk

Július első csütörtök délutánján indultunk el négy gyerekkel és sok csomaggal felpakolva Pusztamarótra az első egyházközségi táborunkba. A javasolt útvonalak közül a Piliscsaba felé vezetőt választottuk, így elég hosszan, cserébe nagyon szép úton autózhattunk a tábor helyszínére. Az utolsó néhány kilómétert már csak lassan döcögve tudtuk megtenni az erdőben. Egyre jobban valósággá vált, hogy tényleg el leszünk zárva a külvilágtól néhány napra.
Megérkeztünk a gyönyörű helyen lévő, erdővel körülvett tisztásra, ahol jónéhány faház és már sok sátor sorakozott. A réten már nagyban folyt a focimeccs. Nagyon tetszett, ahogy egy csapatban játszottak a 3 évesek a tizenévesekkel. Jó volt látni a templomból, óvodából, iskolából ismerős arcokat és felcsillant a remény, hogy a három nap alatt talán több lehetőség lesz beszélgetni, ismerkedni mint a rohanós évközi hétköznapokon.
Mi is gyorsan bekapcsolódtunk a vacsorázásba; kihalásztunk néhány virslit egy hatalmas kondérból és helyet foglaltunk György atya és László atya mellett egy lejtős kerti asztalnál. Itt következett az első kihívás: vigyázni, hogy a négy gyerek tányérjáról ne guruljon le a virsli és közben mi is nagyjából jóllakjunk.
A vacsora utáni tábortűz nagyon jó hangulatban telt, amelyről Virág és Berti gondoskodott, akik sok vidám éneket tanítottak a gyerekeknek, amit ők lelkesen daloltak. Férjemmel, Jancsival örömmel néztük, hogy az amúgy visszafogott gyerekeink milyen felszabadultan énekelnek és rögtön otthon érzik magukat a táborban. Nekem pedig régi táborok szép emlékét idézte fel ez az este.
Reggel György atya kakukkszóval ébresztette a táborlakókat, akik a sátrakból és a faházakból álmosan kikászálódva hamarosan felébredtek a minden izmot átmozgató zenés reggeli tornán. Péntek és szombat délelőtt a felnőttek előadásokon vehettek részt, miközben a gyerekek állatokat formázhattak agyagból. Én a szombat délelőtti előadáson tudtam részt venni, amit Timóteus ferences atya tartott a szerzetességről. A szerzetes "Istentől szíven talált ember", akinek az életében Isten van a középpontban és a szerzetesi erények segítségével él teljes életet. Hangsúlyozta, hogy ők is emberek, fontos, hogy ne azt várjuk, hogy tökéletesek, mert akkor csalódhatunk. Isten a tisztasággal, engedelmességgel, szegénységgel szeretné gyógyítani az emberségünket, ha ez helyre kerül, akkor a munkához és a közösséghez való viszonyunk és az imaéletünk is javulni fog.
Jó volt részt venni a reggeli zsolozsmán, az esti szentmiséken és kicsit elbarangolni és csodálni a természetet a környező erdőben a délutáni pihenő alatt. Nagy élmény volt nekünk a szombat délutáni akadályverseny, ahol rendkívül széleskörű tudásról kellett a csapatoknak tanúbizonyságot tenni a numizmatikai ismeretektől kezdve a gyógynövény felismerésig. Sílécen járhattuk végig Pál apostol térítő útját, pantomim előadhattuk a mosógép és a zongora működését, majd a Teknős és a Nyúl című mesét kellett kizárólag hangok segítségével eljátszani, úgy hogy a csapattársaink felismerjék. Hatalmas meglepetés volt még nekünk az, amikor szombat este a csapatok előadták pantomimjüket az apostolok meghívásáról. Olyan sok tehetséges táncos és színész rejtőzködik az egyházközségben, hogy nem is sejtettük. Az anyukák, az apukák és a gyerekek is megmutatták ügyességüket, a tábor végére az apukák egy nagyon szép, fából készített keresztet alkottak, amit az anyukák által szőtt stóla díszített. A gyerekek pedig az általuk készített Noé bárkájába helyezték el agyagállatkáikat.
Köszönjük a szervezők és a segítők lelkes és áldozatos munkáját, kreativitását, türelmét. György atyának és László atyának a lelki vezetést, Palinak és segítőinek a kedves fogadtatást, az akadályverseny szervezőinek a jó ötleteket és az alapos felkészülést; a konyhában kitartóan szorgoskodó anyukáknak a rendkívül finom tojás- és halkrémes kenyereket, Virágnak és Bertinek a tábortüzek jó hangulatát, a gitárosoknak és énekeseknek zenei szolgálatot, és mindenkinek, aki munkájával vagy részvételével segített a tábor létrejöttében.

Horváth-Varga család, Dóri, Jancsi, gyerekek

Egy elsőtáborozó család élményei

A pusztamaróti egyházközségi tábor 2015-ös tizenkilendecik kiadása hattagú családunk számára az első volt, és törekedni fogunk rá, hogy ne az utolsó legyen. Az előttünk írók már részletezték az esemény különböző programelemeinek nagyszerűségét, így most inkább az összbenyomásunkról számolnánk be tömörebben.
A majd’ két évtizedes felhalmozott közösségi tapasztalatnak és helyismeretnek, a rutinos szervezésnek és az ébresztőtől éjszakáig olajozottan működő lebonyolításnak, valamint a fentiekből következő általános biztonságérzetnek köszönhetően meglehetős könnyedséggel ment a beilleszkedés a tábori rendbe.
Evés - ivás, játék - komolyság, sportolás - lazítás, vetélkedés - együttműködés, tanulás - ötletelés, ismerkedés - elmélyülés, teremtés - pihenés, gyerekprogram - felnőttprogram, férfidolgok - női dolgok, szórakozás - szakralitás egyensúlyban voltak, de nem egymással ellentétben, hanem egymást kiegészítve. Más szavakkal úgy éreztük: az Isten országa közöttünk volt. Nem csoda, hogy még egy éjszakára és napra tovább maradtunk a táborzárás után is.

Vörös család

Beszámoló -Pusztamaróti egyházközségi tábor 2015

Első alkalommal vettünk részt az egyházközségi táborban és ez a néhány nap feledhetetlen élményekkel gazdagította családunkat. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk és már az első nap éreztük ennek a közösségnek az erejét, az összetartást, vidámságot. Gyermekeinknek nagyon tetszett a sok érdekes program: gyönyörű állatkákat készítettek Noé bárkájára; a felnőttekkel együtt izgalmas akadályversenyen vehettek részt és a kincskeresés is sok meglepetést tartogatott számukra. Az esti tábortűz és imádkozás kellemes lezárása volt az eseménydús napnak. Kis óvódásaink nagyon hamar barátokra találtak és szinte az egész napot együtt töltötték sok-sok játékkal, szaladgálással. Hazaérkezésünk óta a gyerekek minden nap megemlítik a tábori élményeket: a barátokat, a kakukkos ébresztőt , szentmisét, közös énekléseket és a tábortűznél tanult „10 kicsi indián” -t, mely lassanként indulóvá fejlődött nálunk.
A szülőknek szervezett előadások illetve beszélgetések mély gondolatokat indítottak el bennünk, ugyanakkor tanulhattunk és értékelhettünk. A szentmisék, a szentségimádás és a reggeli zsolozsma lelki feltöltődést adtak, Isten átjárta szeretetet és közelséget. Rengeteg energiát kaptunk. Talán megfogalmazni sem lehet, amit éreztünk!
A kötetlen beszélgetések során kedves családokat ismerhettünk meg. Nagyon jól éreztük magunkat!
Az egyházközségi tábor mérföldkő lett az életünkben, egy nagyon szép Istentől kapott ajándék, amelyet megélhettünk és még nagyon sokszor szeretnénk átélni a következő években.
Fontos még kiemelni, hogy a szervezők fantasztikusak voltak, figyelmesek és mindent zökkenőmentesen bonyolítottak.
Végtelen hálával tartozunk György atyának, a szervezőknek és az előadóknak ezekért az áldott szép napokért és nagyon örülünk, hogy mi is ott lehettünk Pusztamaróton ebben a nagyszerű közösségben.

Bellus Család